Menopauza és sérülés

“Ipsa scientia potestas est” – Sir Francis Baconnak tulajdonított latin kifejezés, amely azt jelenti, hogy “a tudás maga a hatalom”.

Sok mindent írtak már a menopauzáról és arról, hogy milyen hatással lehet az emberre ez a fiziológiai változás.

Fontos elismerni, hogy a sérülések jellemzően többtényezős jellegűek, és valóban a menopauza is. Ritkán lehet egyetlen entitás az oka egy mozgásszervi problémának, és a menopauza tekintetében ritkán mondhatjuk, hogy az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenése az oka egy ezzel kapcsolatos sérülésnek vagy fájdalomnak. Egészségügyi szakemberek szemszögéből nézve, amikor az emberek magyarázatot keresnek, akkor egyszerűen csak egy hihető magyarázatot adnak arra, hogy miért fájnak jobban az inak, az ízületek vagy az izmok. Az emberek nagyrészt diagnózist, megnyugtatást vagy választ szeretnének, hogy miért tapasztalnak valamit.

Különböző okokból – többek között az időkorlátok és az egyszerűség kedvéért – gyakran egyetlen magyarázatot adnak. Ennek a cikknek az a célja, hogy megvilágítsa, miért fordulhatnak elő bizonyos problémák, és hogy a mozgásszervi fájdalmak és sérülések magyarázataként tágabban tekintsünk a “menopauza miatt” kifejezésnél.

~ Menopauza

A menopauza jellemzően 45 és 55 éves kor között következik be, és a menstruációs ciklus és a reproduktív képesség megszűnéseként definiálják. E fiziológiai folyamat során számos változás következik be, köztük jelentős hormonális változások. Amit gyakran magyaráznak, az a hormonok, különösen az ösztrogén- és progeszteronszint csökkenése, és ez különböző testi és lelki tünetekhez vezet.

Ennél azonban sokkal összetettebb a dolog. A hormonok nagy vonalakban olyan kémiai hírvivő anyagok, amelyeket az endokrin rendszer különböző mirigyei termelnek, és amelyek a szervezet különböző fiziológiai folyamatait szabályozzák. Kulcsfontosságú szerepet játszanak a szervezet egyensúlyi állapotának fenntartásában, és befolyásolják a növekedést és fejlődést, az anyagcserét, a hangulatot, az érzékszervi érzékelést és a reproduktív funkciókat. A hormonok közvetlenül a véráramba választódnak ki, amely a különböző szervekbe és szövetekbe szállítja őket, hogy kifejtsék sajátos hatásukat. A hormonok csak a célsejtjeik aktivitására hatnak – olyan sejtekre, amelyek rendelkeznek olyan specifikus receptorokkal, amelyekhez az adott hormon kötődik. Amint egy hormon a receptorhoz kötődik, egy sor olyan esemény veszi kezdetét, amely végül kiváltja a sejt válaszát.

A hormonok így szabályozzák az olyan élettani folyamatokat, mint az emberi szaporodás, a testszövetek növekedése és fejlődése, az anyagcsere, a folyadék, az alvás és sok más testfunkció.

A hormonokat kémiai szerkezetük jellemzi, és három típusba sorolhatók: lipid-származékú (beleértve a szteroid hormonokat), peptid- vagy aminosav-származékú hormonok. Az ösztrogén és a progeszteron a szteroid kategóriába tartozik, másokkal együtt, beleértve a tesztoszteront és a kortizolt.

A hormonszinteket pozitív és negatív visszacsatolási hurokkal szorosan szabályozzák – jellemzően, ha egy hormon szintje túl alacsony, az ugyanannak a hormonnak a termelését serkenti (pozitív). Hasonlóképpen, ha egy hormon szintje túl magas, az szintén serkenti a hormon termelésének csökkentésére irányuló hatást (negatív).

A hormonális egyensúlytalanságok, mint amilyenek a menopauza során előfordulhatnak, és az ezt követő egészségügyi következmények akkor jelentkeznek, amikor ezek a visszacsatolási hurkok már nem működnek/nem reagálnak. Ilyen például a pajzsmirigy alulműködés (alacsony pajzsmirigyhormonszint) vagy a pajzsmirigy túlműködés, illetve a cukorbetegség (elégtelen inzulintermelés vagy inzulinhatás).

~ Menopauza és fájdalom

Egyszerűen és őszintén szólva a fájdalom egy rejtély. Egy összetett, sokrétű folyamat, amelyben biológiai, pszichológiai és társadalmi hatások egyaránt szerepet játszanak. Kellemetlen érzékszervi és érzelmi élményként írják le, amely tényleges vagy potenciális szövetkárosodással társul. Ez egy olyan folyamat, amelyet csak részben értünk, és ez azért van, mert az agy is érintett – az információfeldolgozás és a fájdalomról való beszámolás számos része még mindig nem jól ismert. A fájdalom azonban leegyszerűsítve típusokba sorolható, ami segít az értelmezésében és megértésében.

Ezek a típusok a következők:

Nociceptív – olyan érzékszervi receptorokat érint, amelyeket mechanikus, termikus vagy kémiai ingerek (például hormonok) aktiválhatnak; ide tartozik a szomatikus fájdalom (izmok, ízületek, kötőszövetek) és a zsigeri fájdalom (belső szervek, például a szív, a gyomor-bélrendszer vagy a reproduktív szervek). Az ezekből az érzékszervi rendszerekből származó információk idegpályákon keresztül jutnak el a központi idegrendszerbe (beleértve az agyat is), ahol értelmezik azokat, és szükség esetén válaszreakciót fejlesztenek ki.

A neuropátiás fájdalom jellemzően az idegrendszer és a perifériás vagy központi idegrendszerek működési zavarával vagy károsodásával jár – példaként említhető az isiász, a neuropátiák vagy a neuralgia -, és az érzékszervi jelek rendellenes feldolgozását eredményezheti.

Más kifejezések is használhatók, mint például a neoplasztikus fájdalom (a károsodás egyértelmű bizonyítéka nélkül kialakuló megváltozott fájdalom), pszichogén, ahol olyan tényezők, mint a stressz, a szorongás, a félelem és a depresszió befolyásolhatják az érzett érzéseket és a történtek észlelését.

Vannak időtartam-alapú osztályozások, mint például az akut (azonnali) fájdalom és a tartós fájdalom (a várható szöveti gyógyulási időn túl).

Mint látható, a fájdalom egy egyénre jellemző, egyedi és többtényezős élmény. Igen, a menopauza és a hormonális változások befolyásolhatják ezt a folyamatot, de nem tulajdoníthatók a fájdalomérzet és -élmény elsődleges okának.

A menopauza alatti hormonális változások szerepet játszanak a fájdalom megjelenésében és intenzitásában. Egyes hormonok segítenek szabályozni a gyulladásos választ, egy kémiai közvetítésű folyamatot – a nociceptív fájdalom részét képező kémiai ingereket, és mint ilyenek, befolyásolhatják a fájdalomérzékelési mechanizmusokat. Ezt bizonyos gyulladásközvetítők szabályozásával vagy gátlásával tehetik. Mivel ezek a hormonszintek megváltoznak, a javaslat szerint ez az érzékelők nagyobb érzékenységéhez vezet, és az izmok és ízületek fokozott kellemetlenségét eredményezi.

Hasonlóképpen, az autoimmun alapú állapotokban, mint például a reumatoid artritisz, amely ízületi gyulladást és fájdalmat okoz. A menopauza alatti hormonális változások befolyásolhatják az immunműködést és a gyulladást, és nagyobb fellángolásokat és kellemetlenségeket eredményezhetnek.

A menopauza alatti hormonális változások hatása mélyrehatóan befolyásolhatja az ember pszichológiai és érzelmi aspektusait. Ezt érdemes megfontolni, tekintettel a pszichológiai és érzelmi tényezők és a fájdalomról való beszámolás közötti szoros kapcsolatra. A fájdalom több, mint a mechanisztikus megközelítés vagy biomechanikai megértése annak, hogy valakinek miért lehet kellemetlensége. Az érzett tünetek néha úgy írhatók le vagy jellemezhetők, hogy a fáradtság, izomfájdalmak és -fájdalmak, kiterjedt érzések és izomfeszültségek.

A menopauza során bekövetkező pszichológiai és hormonális változások magukban foglalhatják a hangulatváltozásokat, a depressziót, a szorongást és a stresszt – ezek mind erősen befolyásolják az érzékszervi értelmezést, a fájdalom érzékelését és a megélt tapasztalatot, illetve a menopauza megélését. Ezért fontos, hogy amikor valaki kellemetlenségről számol be, szélesebb, csak rá jellemző szempontokat vegyünk figyelembe, és ne csak az ízületek összehangoltságára, a rossz mozgásmintákra, a fasciális feszültségekre vagy egy adott hormon “túlzott” mennyiségére összpontosítsunk a széles körben elterjedt problémák esetében. Az emberek összetettek és többdimenziósak.

A menopauza alatti fájdalom hatékony kezelése átfogó és személyre szabott megközelítést igényel – amely magában foglalhat életmódbeli módosításokat, például rendszeres testmozgást és kiegyensúlyozott táplálkozást, pszichológiai megfontolásokat és beavatkozásokat, például mindfulness, relaxációs technikák és a megküzdési és viselkedésbeli változások kifejlesztését, farmakológiai kezeléseket és egyéb terápiákat.