🌟 JÓGA ÁSZANA MITOLÓGIA 🌟

Saspóz /garudászana/ – Visnu sasjárműve

MIT ERŐSÍT? egyensúly, erő, összeszedettség

A nagy bölcs, Kásjapa 27 lányát is feleségül vette Daksának, aki maga is Brahma, a Teremtő unokája volt. Kásjapa e házasságok mindegyikében új teremtményfajtát nemzett, többek között magukat az isteneket és a démonokat is. Most azonban a nagy sas, Garuda történetét ismerjük meg, amely Kásjapa két feleségével, Kadrúval és Vinatával kezdődik. Mindkét feleség gyönyörű volt, és Kásjapa szerette is őket, ám meglehetősen féltékenyek voltak egymásra, folyton versengtek. Ha egyikük odaadóan gondoskodott Kásjapáról, a másik igyekezett felülmúlni, hogy versenyezzen az ura vonzalmáért. Nagyrészt a köztük lévő versengésnek köszönhetően, olyan jól szolgálták Kásjapát, hogy az mindkettőjüknek felajánlotta, megáldja őket bármivel, amit kívánnak. Kadrú ezer nagy erejű és bátor fiút kért.

-Úgy legyen! – mondta Kásjapa. Ezer fiút fogsz szülni a kígyófajtából.

Vinatának természetesen felül kellett múlnia riválisa áldását, ezért ő két olyan fiút kért, akiknek ereje nagyobb lesz, mint Kadrú összes fiáé együttvéve.

-Úgy legyen! – szólt Kásjapa. – Két csillagfiat fogsz szülni, mindkettőt a madarak fajából!

Vinatá és Kadrú tojást rakott. Míg Kadrú ezer kígyófia hamarosan megszületett, Vinatá két tojása jó ideig nem kelt ki. Ötszáz év elteltével Vinatá feltörte az egyiket.

A tojásból Aruna, a nagy madár bújt elő, de anyja türelmetlensége annyira felbosszantotta, hogy életének első cselekedete az volt, hogy szörnyű átkot szórt rá. Vinatának további ötszáz évet kellett várnia, hogy a másik tojás kikeljen, és ezalatt az idő alatt mindvégig becstelen szolgaságot kellett elviselnie. Csak akkor szabadult fel az átok alól, amikor a megfelelő időben megszületett a másik fia. Aruna az átok kimondása után azonnal elrepült, hogy a nap szekereként szolgáljon.

Vinatá átka egy meggondolatlan fogadásnak köszönhetően szállott rá, amelyre Kadrú vette rá. A fogadás veszteseként Vinatá kénytelen volt Kadrú szolgálójaként tevékenykedni. De miután eltelt az 500 év szolgaság, kikelt a második tojás, és egy csodálatos madár bújt ki belőle. Garuda volt a neve. Kásjapa áldásának megfelelően Garuda a tűz ragyogásából született; olyan csodálatosan tündökölt, hogy fénye a napéval vetekedett. Ő lett minden madár királya. Mégis, anyja fogadásának köszönhetően Garuda a kígyók szolgaságába született, és nap mint nap kénytelen volt teljesíteni a parancsaikat. Miután megtudta, hogy milyen körülmények között csalta rabszolgasorba Kadrú az anyját, felkereste a kígyókat, és megkérdezte, mit kérnek a szabadságáért cserébe. A kígyók csupán akkor lettek volna hajlandók visszaadni a szabadságát, ha hoz nekik a Halhatatlanság Nektárjából, amelyet az istenek szigorúan őriztek a mennyekben. Garuda elfogadta a kihívást, és útra kelt, hogy szerezzen a nektárból. Felrepült hát az égbe, és belépett Indra paradicsomába, az istenek lakhelyére, ahol az elixírt őrizték. Hatalmas csatába keveredett az istenekkel, ám ők minden dicsőségük ellenére sem tudták legyőzni Kásjapa tüzes fiát. Ezután Garuda utat tört a szentély felé, ahol az elixírt tartották. A szent anyagot minden oldalról tűzoszlopok vették körül. Ezért Garuda elrepült az óceánhoz, és hatalmas csőrében egy tónyi vizet hozott, amellyel eloltotta a perzselő lángokat. A tűzfalak mögött hegyes, forgó fémpengékből álló, halálos szerkezet állt. Ám Garuda gyorsabb volt a szélnél, és sértetlenül át tudott repülni rajta. Azon túl két hatalmas kígyó állt, akik az életelixírt őrizték. Garuda hatalmas szárnyaival óriási porvihart keltett, elvakította, és gigászi karmaival megölte őket. Aztán felkapta a csillogó elixírrel teli edényt, és felszállt az égbe. Indra kétségbeesésében félelmetes villámot lőtt ki Garuda felé. A madarak királya azonban gyors és erős volt, Indra lövedékei nem érhették el őt. Sértetlenül menekült el az istenek lakhelyéről, és ígéretéhez híven elhozta az elixírt kígyótestvéreinek, cserébe saját és anyja szabadságáért.

Amikor azonban visszatért, hatalmas fény vakította el. Garuda felismerte,hogy ez nem Indra villáma, hanem valami sokkal intenzívebb, ragyogóbb és erősebb.

Bevilágította az egész mennyet, majd összeállt belőle a nagy isten, Visnu, az Őrző alakja. Leereszkedett a Földre, Garuda pedig alázatosan és tisztelettudóan követte őt. Visnut lenyűgözte Kásjapa fiának ereje és könyörületessége, ezért megáldotta őt. Garuda tudta, hogy hamarosan megszabadul a rabságtól, és már azon gondolkodott, hogyan éljen ezzel a lehetőséggel. A hatalmas Visnu jelenlétében ráébredt, hogy a szolgálat nem feltétlenül átok, így csak annyit kért, hogy közvetlenül Visnut szolgálhassa. Visnu nagyon elégedett volt, és elrendelte, hogy ezentúl Garuda saját váhanájaként, azaz hátasállataként szolgáljon.

– Önzetlenséged fejében pedig – hirdette ki Visnu – megadom neked a halhatatlanságot, amelyre kígyótestvéreid vágynak. Garuda elragadtatásában hálából meghajolt az Úr Visnu előtt.

– Most azonban, hogy immár te is az istenek közé tartozol, tudnod kell, halhatatlanokként az egyik legfontosabb feladatunk megakadályozni, hogy a halhatatlanság rossz kezekbe kerüljön. Sokan sóvárognak és vezekelnek a halhatatlanság megszerzéséért, de bármilyen ügyes kiskapukat is találnak ki, a halhatatlanságot soha nem kaphatják meg sem a démonok, sem az emberek, sem a kígyók.

A halhatatlan istenek szemszögéből nézve Garuda megértette, milyen fontos, hogy az elixírt megvédje a kevésbé értékes lényektől. Látta, hogy máskülönben az örökkévalóságot arra használnák, hogy pusztítást végezzenek az égen és a földön. Megértette: ahhoz,hogy fölénybe kerüljön kígyó féltestvéreivel szemben, be kell csapnia őket. Így hát, ahogy ígérte, átadta nekik a nektárt,és ezzel szabadságot szerzett magának és az anyjának. Ám közben azt javasolta, vegyenek rituális fürdőt, hogy megtisztuljanak, mielőtt magukba szívják az elixírt. A kígyók istenfélőnek akartak mutatkozni, így bekapták a csalit, és míg fürödtek, Visnu visszavitte az elixírt az égbe, és a helyére tette. Tudta, hogy egyedül Garudának van elég ereje ahhoz, hogy áttörje az istenek védelmét, de most már birtokában van a bölcsességnek, hogy soha többé ne tegyen ilyet.

A garudászana arra kér, hogy tiszteletteljesen kulcsold össze a kezedet andzsali mudrában. Arra is felszólít, hogy húzd magadhoz és fond össze a karjaidat és a lábaidat, hogy összekapcsolódj a központi erőddel. Ahhoz, hogy ezt a pózt megtartsd, koncentráltnak és kiegyensúlyozottnak kell lenned. Képzeld el, hogy egy hatalmas sas hátán ülve szárnyalsz az égbolton, és a repülésben rálelsz a békére.